Virtuális kápolna

 Kérlek, ha betértél ide, mondj el egy imát Magyarországért és a magyar népért!

Minden ima számít...

 

Régi magyar áldás:
 
Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.
Legyen áldott benned a Fény,
hogy másoknak is fénye lehess,
legyen áldott a Nap sugara
és melegítse fel szívedet,
 
hogy lehess meleget osztó forrás
a szeretetre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.
 
Legyen áldott gyógyír szavad
minden hozzád fordulónak,
legyen áldást hozó kezed
azoknak akik érte nyúlnak.
 
Végül legyen áldott immár
minden hibád, bűnöd, vétked,
hiszen Aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

Jókai Anna: A születő üdvözlésére

Megmosdatunk, megmérünk.
Azt hisszük, pontosan tudjuk súlyodat.
S titok, kit szeretünk benned.
Ott: Isten veled Itt: Isten hozott

Halott-búcsúztató

Megmosdatunk, felmérünk.
Azt hisszük, pontosan tudjuk a veszteséget.
S titok, kit szerettél bennünk.
Itt: Isten veled Ott: Isten hozott

 

Remenyik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal -

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Aztán elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal.

Szótlanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság.

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától megnyílik az ég.

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

S akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe veled.

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed, a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - megszűnik a vihar.

Akkor - magától - minden elcsitul.

Akkor - magától - éled a remény,

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez - a magától - : ez a Kegyelem